| Helye: | Temetőben a Nagydém felé vezető út mentén |
| Állíttatta: | Somogyi János államtanácsos |
| Felavatása: | 1803. |
| Anyaga: | mészkő, fémlap |
| Leírása: | Kőkereszt, fémlapon a keresztre feszített Jézussal, a gróf Festetich Ferenc által 1798 körül megnyitott új temető kegyeleti emlékére |
| Felirata: | ERECTA Anno 1803 |
| Megjegyzés: | Győry Krisztina grófnő 1812 augusztusában kelt kötelezvényében magát és a földbirtok későbbi tulajdonosait is a kereszt fenntartására kötelezte. Lovászpatonán 1803-ban még nem volt plébánia, sem plébános. A keresztet vélhetőleg a vanyolai pap áldotta meg. Egy 1845-ös püspöki jegyzőkönyvben is megemlékeznek róla. |
| Helye: | Kossuth utca, Vörösmarty utca kereszteződése. A volt Tiszttartó-ház előtti tér, a kastély főkapujával szemben |
| Állíttatta: | Somogyiné Győry Krisztina grófnő |
| Felavatása: | 1812. |
| Avatta: | Ferentzi József rk. plébános áldotta meg |
| Anyaga: | mészkő |
| Leírása: | Kőkereszt a megfeszített Jézusssal. Felirat: INRI (azaz Iesus Nasarenus Rex Iudeorum, magyarul: Názáreti Jézus a zsidók királya) A szobrot az 1960-as évekig fakorláttal kerített díszcserjék, bokrok vették körül. |
| Felújítása: | Utolsó ismert felújítása 2010-ben történt. |
| Helye: | Petőfi utca 63. szám előtt. A Pápa felé vezető út kanyarulatában |
| Állíttatta: | Szűr József |
| Felavatása: | 1910-es évek |
| Anyaga: | mészkő |
| Leírása: | Kőkereszt a megfeszített Jézussal, talapzat bemélyedésében Szűz Mária szobrával Felirata: „Isten dicsőségére és a kesergők vigasztalására emeltette Szűr József”. Vádcímtáblán: I.N.R.I. (latinul: Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum, azaz Názáreti Jézus, a Zsidók Királya) |
| Megjegyzés: | Megáldását minden bizonnyal Mórocz Antal plébános végezte. Szűr József, mint római katolikus hívő a szalmatetős házuk elé építette a keresztet (Felesége Szalzer Erzsébet családja 1878-ban Bakonyságon szintén állított kőkeresztet). A keresztállító Szűr József a lovászpatonai temetőben nyugszik. A körmenetek rendje a pogány korból illetve a zsidó szokásokból eredeztethető. A 20. századi római katolikus szertartásrend szerinti körmeneteket, más néven processiókat általában a helyi plébános vezette. Leggyakrabban vallási ünnepekhez kapcsolódtak. Úgymint gyertyaszentelő, virágvasárnapi, búzaszentelő és úrnapi, húsvéti azaz feltámadási körmenetek. A processió útvonalába eső szabadtéri oltárok legtöbbször zöld ágakból készített lombsátrak voltak, amelyekbe képeket, szobrokat állítottak. A sátrakat a hívők családjai készítették. A 20. századi körmenetek egyik helyszíne volt e kőkereszt, illetve a mellette felállított lombsátor is. |
